|
Mazsi és Colombusz története
Pikikee 2007.05.31. 00:56
 Igaz mese egy áldozatkész kisgazdiról, egy fekete kisgömböcről, aki mint névrokona mindent felfal, még a diót is, és nagygömböc lesz belőle.
És egy anyuról aki remekül rúg kapura féltéglával! :)
Végtelenül humoros történet érdemes elolvasni! :)
Mese ?
Mese az egész életem :-)))
Elkezdejem ? :-))))
Élt valahol messze egy nagyon aranyos kisfiú. Világos barna haja volt és zöld színű csalfa szeme. egy szép napon oda állt az édesanyaj elé , tágra nyította csoda szép szemeit és azt mondta:
édesanyám, szeretnék egy kiskutyát . Igérem gondját viselem és jó gazdija leszek.
Az édesanya másnap egy fekete kisgömcccel lepte meg fiát. A fiú nagyon boldog volt. a kiskutya azonnal odabújt a kisfiúhoz, mintha megérezte volna Ő lesz az új gazdija.
Olyan pici volt , hogy még alig látott. A tejecskét melyet kistálkába a öntött neki a kisfiú alig találta meg. segíteni kellett neki ebben. Valószinüleg hamar el lett választa az anyjától. féltette is a kisgyerek ezért nagy gondott fordított a nevelésére. Mivel ilyen icipici volt a gömböc a Mazsola nevet kapta. az első hetekben éjszakára nem is lehetett ( nem merték ) kint hagyni az udvaron. Ezért a spájzban készítettek neki helyet. Kapott egy dobozkát az volt a kisháza. Igen ám de éjszaka akiskutya sirdogált. A kisfiú erre felébrest és oda ment a kutyushoz, hogy megvigasztalja, de Mazsola csak nem hallgatott el. Erre a kisfiú fogta a takaróját és a konyhába a gáztüzhely elött lévő szönyegre teritette és a kutyussal együtt oda telepedet. Reggel Édesnyaja ment ki a konyhába és majdnem keresztül esett rajtuk. Hirtelen nagon mérges lett, de aztán ahogy nézte, hogy a két kis tünemény, hogyan alszik elmult a mérge. ........
Ma már a Mazsola ekkora ! :-)
Természetesen az ágyneműt lehetet mosni :-)))
Mivel nem volt kutyaház, ezért sürgősen kellett egyet készíttetni.
A gond csak az volt vele, hogy nem lehetett tudni, vajon ez a kis ördög mekkorára fog felnőni. Mert akkor még akkora volt , hogy a pulóverem alatt is elehetett dugni, senki nem vette volna észre :-)))
Nos, hát a háza mérete tökéletesen megfelelt mert az első hónapokban akár körbe is futhatott volna benne.
Igen ám de az aranyos kicsikutya hamar elkezdett nőni. Nőt, csak nőt és nőt !
Na, meg persze sokat evet ! :-))) Kisgazdija nem sajnálta tőle az ételt ezért jó húsban volt.
A kutyaól ajtaját meg körbe lehetet vágni , mert bizony már nem fért be rajta.
Nagyon játékos volt, ezért Joci azt mondta, nem baj, hogy ennyit kap enni hiszen úgyis lemozogja, különben is az nem háj rajta hanem izom.
Az udvart megkellett tisztítani minden tárgytól csak az maradhatott kint ami le volt betonozva. :-)) Egyébként mindent elhordott. Ha az ajtó előtt kint maradt a cipő akkor…… yay, nem sokáig maradt ott. Lehetett indulni cipővadászatra. Ami még érdekes volt számunkra, hogy megevett mindent, almát, paprikát stb. de ettől még érdekesebb az volt, hogy lopta a diót. Mit gondoltok mit tett vele ? Igen megette ! :-)) Megtörte és kiette a belét. Gyorsan kellett össze szedni a diófáról leesett diókat, mert egyébként Mazsola helyettünk is összeszedte. :-))) Jocinak kint maradt a focilabdája éjszakára………… na, azzal már nem kellett focizni. Mazsola kisajátította magának. Ma már teljesen szét van szakadva, de még mindig játszik vele. Ha, kint van valamelyikünk az udvaron, Mazsola rohan, hozza a labdát, rázza a fejével jobbra-balra, és azt „mondja” na gyere vedd el ha tudod ! :-)))
Drága gyermekem nagyon kreatív, ezért , hogy nehezebb legyen a labda belerakott egy fél téglát és valamivel össze kötözte. Jövök haza , látom az udvar közepén a labda. Gondoltam játszunk egy kicsit és elakartam rúgni Mazsola elől. Hát !!!! …….. még szerencse, hogy nem úgy isten igazából csőrrel rúgtam bele. A többiek fogták a hasúkat a röhögéstől én meg levegővétel nélkül mondtam a magamét két percig folyamatosan ! :-)))
Egy szép napon azt vettük észre, hogy Mazsinak nő a pocija. Először arra gondoltam, hogy Báránykám ( Joci) megint annyit adott enni neki, hogy gömbölyödik a hasa…… de nem , kiskutyákat hordott benne :-) Szülés előtt már menni is alig volt ereje. Volt is nagy izgalom, mert túl fiatal volt még….. ezért féltettük, hogy vajon megtudja-e szülni. Vajon kibírja –e ? :( Na, ezt persze a gyereknek nem mondtuk, csak a párommal beszéltünk róla. Eljött a szép nap, sajnos éppen nem voltunk itthon délelőtt, mire hazaértünk kettő csodaszép kiskutyust és már nem emlékszem pontosan mennyi de kb 3 olyan kicsikutya ami nem volt éppen életképes…. legalább is látszott rajtuk, hogy azok nem maradnak meg. Viszont a másik kettő 5x akkora volt mint a többi . Gyönyörű ezüstszürke bundával. Én ilyet még nem is láttam. Csodaszépek voltak. Mazsit megviselte a szülés , de szerencsére nem volt gond. Na, ez így nem teljesen igaz, mert olyan gyenge volt, és kevés a teje, hogy segíteni kellett a gyerekeit etetni. Vettünk egy rendes cumis üveget, de ez nem volt nyerő ! :-))) Mondta a párom, de hát én miért is hallgattam volna rá, hisz férfiből van )))) ennek ellenére igaza lett :-) rendes üveg, rá a cumi és úgy már tudtuk etetni őket. Először az anyja, majd jöttünk mi, mert úgy ettek, mint gép. :-))
Na, ezekből is lett kisgömböc. Mikor felakartak állni a nagy fenekük eldöntötte őket. :-)))
Szóval most már három kutyánk volt. Mi is legyen most ? Össze ült a családi kupaktanács. Három kutya azért már sok ! Ráadásul látszott már most rajtuk, hogy ezek nagyobbak lesznek mint az anyjuk, pedig ugye az sem kicsi. Na, mi legyen ….. ????? Joci fiam természetesen mindet megtartotta volna ! Szerencsére jött Zolika ( Ő a fiam kisbarátja, pár házzal arrébb lakik mint mi ) Beleszeretett az egyik kiskutyába és addig nyegtette a szülőket otthon míg meg nem engedték neki, hogy az egyiket haza vigye. Báránykám adott nekik nevet. A fiú kutyus neve Colombusz lett, a lányé Marcipán. Na, ezt ne kérdezzétek meg tőlem, hogy miért pont ezeket a neveket kapták. Azt hiszem a ráció az volt benne, hogy ne az általános kutyaneveket kapják.
Most viszont már volt gond. A fásra ajtót kellett készíteni, mert előszeretettel hordták ki az összehasogatott fát. Nem ám csak az aprót , a nagyobbakat is. Mondtam is nekik, hogy legalább az ajtó elé hordják…… de azt már nem……. szanaszét az egész udvarba :-)))
Eljött a napja, hogy Marcipánt Zolika haza vihesse. Féltem….. vajon most mi lesz ???
Szerencsére kisebb pityergéssel megúsztuk. Persze mindegyikünk sajnálta, mert a szívünkhöz nőt, de tudtuk azt is , hogy Zolika gondját viseli és jó helyen lesz ott is !
Mazsolát elvittük az állatorvoshoz, hogy kösse le. Ne, kerüljünk olyan helyzetbe, hogy a végén állatkereskedést kellejen nyitnunk. :-)) Szerencsére ezt is jól viselte, csak attól tartottunk , hogy a varratból idő előtt kiszedi a madzagot.
Colombusz időközben megnőtt. Ma már kb 50 kg-os. Vita csak a kaján van. Mert Mazsola ugyan nem éhes ,de ha nem figyelünk, akkor az övét ott hagyja ( tudja, hogy Colombusz azt úgysem bántja) és oda telepszik a másik tálhoz…… nem eszi meg csak őrzi ! :-)))
Na, ezt nem igazán értem, mert Colombusz nagyobb is és erősebb is … mégis hagyja magát.
Kb egy héttel ezelőtt sajnos Colombusz beteg lett. Hányt , kedvetlen volt , gyenge és nem jött oda egyikünkhöz sem, hiába hívtuk, csak feküdt. Gyorsan elvittük ( na ez nem kis feladat volt betenni a kocsiba ezt a hatalmas állatott hátra a dobozba. Joci ott utazott vele, neki beraktunk egy gyerek fotelt és imádkoztunk, hogy csak rendőrrel ne találkozzunk ) az állatorvoshoz. Először az orvos kullancsfertőzésre gyanakodott, de mivel másnap még rosszabb állapotban volt mint az első nap így az orvos azt mondta, hogy ez sajnos mérgezés. Nem ígért semmit, azt mondta, hogy csodát ő sem tud tenni, de mindent elkövet, hogy megmentse. Napokig utaztattuk szegényt minden este, oda 25 km, vissza 25 km. Infúziót kapott meg antibiotikumot. Nem volt nyugodt senki, felváltva mentünk ki hozzá, ha az egyikünk bejött a másik kiment. Joci természetesen legszívesebben megint ott aludt volna kint vele ! Kb a 4. vagy 5. napon a fiam felhív telefonon, hogy anya hazaértem és képzeld Colombusz szaladt elém a kapuhoz és már ugat is ! !!! Majd ki ugrottam a bőrömből …. Meg is lógtam a munkahelyemről egy vonattal előbb haza ….. látni akartam a saját szememmel. Enni viszont még mindig nem evett , ezért este még mindig irány az orvos. Most már az orvos is azt mondta, hogy bízhatunk benne, hogy megmarad, de csak akkor örülhetünk, ha már eszik is. MÁSNAP EVETT !
Remélem, többet nem kerülünk ilyen helyzetbe. Nem tudom miért élnek a földön olyan emberek akik képesek egy állaltot megmérgezni. Ráadásul azt sem értem, hogy miért, mit tett rosszat ellene? Hiszen egyik sem megy a kapun kívül, még akkor sem ha a kaput nyitva hagyom, mert pl. kint nyírom a füvet.
Az ilyen embert én még állatnak sem nevezném !
Szóval , jól vagyunk! A kutyák vidámak, mi meg boldogok !
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
