Mosómacik a nagyvárosban
Egy délután Rozi, Robi és Ricsi, a három mosómacikölyök aggodalmasan tolongott édesanyja betegágya körül, aki náthásan, lázasan feküdt a dunyha alatt.
- Mondd, mami, miben segíthetünk? - tüsténkedetek a testvérek.
- Be kellene vásárolnotok, gyerekek. Felírom egy cédulára, mire van szükségünk.
Adok pénzt a buszra is, ami bevisz benneteket a városba. Vigyázzatok magatokra és igyekezzetek haza! – kötötte a lelkükre anyukájuk.
A három mosómaci izgatottan vágott neki a kalandot ígérő útnak. A városba érve ügyesen bevásároltak, aztán engedélyeztek maguknak egy kis sétát a kirakatok előtt.
Az egyik illatszerboltnál Rozi megtorpant.
- Fiúk! Nézzétek csak! – kiáltotta lelkesen. – Ott van az a fésülködő készlet, ami annyira megtetszett a maminak, amikor a városban jártunk.
A gyönyörűen festett, aranyszélű fésű, tükör és hajkefe ott illegette magát a kirakat kellős közepén.
- Ki-á-ru-sí-tás – olvasta ki Ricsi a sarokban álló tábla szövegét.
- Hiszen akkor most minden sokkal olcsóbb!
A három testvér egymásra nézett, és máris készen állt a tervük.
- Hazafelé nem szállunk fel a buszra, így a megmaradt pénzen megvehetjük maminak az ajándékot.
Pár perc múlva sugárzó arccal léptek ki a boltból. Rozi magához szorította a szépen feldíszített csomagocskát.
A visszaút elején lelkesen fecsegtek az ajándékról. Egy idő után azonban kezdett nagyon-nagyon hosszúnak tűnni az út. Lihegve megálltak egy kis pihenőre.
- Milyen messze vagyunk még? – nyöszöröget Robi, aki a legnehezebb tasakot cipelte.
- Fél úton járhatunk – válaszolta Ricsi. – Sietnünk kell!
Miközben tovább bandukoltak, rohamosan sötétedett. Hirtelen fénylő villám és fülsiketítő mennydörgés hasított a levegőbe. A következő pillanatban zuhogni kezdett az eső, mintha dézsából öntötték volna.
- Most mi lesz velünk? – pityeredett el Rozi.
Válaszra azonban már nem jutott idő, ugyanis egy nagy, sárga autó fékezett mellettük. A kormánynál legnagyobb megdöbbenésükre Rézi néni, a nagynénjük ült.
- Befelé, lurkók! – parancsolta őket tető alá. – Hát ti mit kerestek ilyenkor errefelé?
- Úgy gondoltuk, hogy gyalog megyünk haza a városból. De az út sokkal hosszabb, mint gondoltuk. Anyu már biztosan izgul miattunk.
Rézi néni beletaposott a gázba, és a kis csapat hamarosan betoppant a mosómaci-lakba.
- Csakhogy végre megérkeztetek! – kiáltott fel megkönnyebbülten anyukájuk.
- Ne haragudj, mami, hogy ilyen sokáig kimaradtunk – mentegetőztek a testvérek -, de nem maradt pénzünk a buszra.
További magyarázkodás helyett Rozi átnyújtotta az ajándékot. Édesanyjuknak elállt szeme-szája, amikor kibontotta a díszes dobozt
- Ó, de gyönyörű! Éppen ilyenről álmodtam – sóhajtotta, és cuppanós puszit nyomott három kedves kölykének pofijára.
- És képzeljétek! Máris sokkal jobban érzem magam.
-
Mary Packard meséje.
V é g e
|