Itt ülök, ahol annyiszor babonázott meg minket az éjszaka balzsama. Ahol annyiszor egymásra talált két árva lélek magánya… Itt, ahol már csak ábrándjaim mezején találkozom veled, Ahol az éjszaka csendjébe suttogom a neved. Itt, ahol utoljára csókoltad vágyadat a számra, Ahol véget ért egy Tündér édes boldogsága… Most csak nézem a szelíden fodrozódó vizet, Visszatartom az érted hulló fájó könnyeket, Mert nekem a búcsúszóval nem ért véget a szerelem, Míg élek szerelmed pecsétjét hordozom a szívemen…