Csukás István:

Sün Balázs

Erdőszélen,

erdőszéli

tölgy tövében

volt egy ház.

Abban lakott

hét süntestvér:

Sün Aladár,

Sün Piroska,

Sün Adorján,

Sün Demeter,

Sün Tihamér,

s a legkisebb:

Sün Balázs

Hogyha jól bevacsoráztak,

szűk lett nékik

az a ház,

s előfordult

ilyenkor, hogy

kívül rekedt

Sün Balázs.

Furakodott,

nyomakodott,

morgott, perelt

dühöngve,

semmit se ért,

mit tehetett,

lefeküdt a

küszöbre.

Telt az idő,

múlt az idő,

éjre éj és

napra nap.

Egyre többször

fordult elő,

hogy a házból

a legkisebb

kimaradt.

„Ebből elég!

Torkig vagyok!

-              kiáltott fel

Sün Balázs. –

Sokan vagyunk,

s kicsi nékünk

ez a ház!”

„Éppen ezért

én elmegyek.

Szerbusz néktek

Hat testvér:

Sün Aladár,

Sün Piroska,

Sün Adorján,

Sün Dorottya,

Demeter és

Tihamér!”

Miután így

elbúcsúzott,

fogta magát,

elindult,

lába nyomán

porzott a vén

gyalogút.

Így baktatott,

így  poroszkált,

szomszéd tölgyig

meg sem állt.

Ottan  aztán

sürgött-forgott,

árkot ásott,

falat emelt,

tetőt ácsolt,

ajtót szegelt,

és mire a

nap leszállt,

épített egy

kalyibát.

„Így ni! – mondta –

Most már végre

kényelmesen

alhatok!

Nem tolnak ki

a küszöbre

a nagyok!”

Falevélből

ágyat vetett

kényelmeset,

belé feküdt

s hortyogott,

hogy csörögtek

s remegtek az

ablakok.

Éjféltájban

vihar támadt,

hajlíthatta

a vén fákat,

fújt a szél nagy

zajjal ám.

Arra ébredt,

hogy zörögnek

a kalyiba

ajtaján.

„Ki az? – szólt ki

fogvacogva. –

Ki kopogtat

sötét éjnek

idején?”

„Mi vagyunk az!

-              szóltak kintről. –

Mi vagyunk a

hat testvér:

Sün Aladár,

Sün Piroska,

Sün Adorján,

Sün Dorottya,

Demeter és

Tihamér!”

„Elvitte a

szél a házunk,

engedjél be,

ázunk-fázunk

idekint,

csuromvíz a

kabát rajtunk

és az ing!”

„Jól van, jól van!

-              szólt Sün Balázs. –

-              jövök már!”

S fordult a kulcs,

nyílt a zár.

Betódultak

mind a hatan,

tele lett a

kalyiba.

Kérdezte is

Sün Tihamér:

„Mondd csak testvér,

nincs, csak ez az

egy szoba?”

Lefeküdtek,

elaludtak.

S arra ébredt

Sün Balázs:

újra kicsi

lett a ház!

Mert az éjjel

ide-oda

lökődve,

kiszorult a

küszöbre.

„ejnye! – mondta

fejvakarva. –

Mit tehetnék?

Megnövök!

S akkor talán

nem lesz ágyam,

nem lesz párnám

a küszöb!”