Bandi bocs és Zűrmók, a szörny

Bandi már hetek óta nagyon nehezen tudott elaludni. Lefekvéskor egyre újabb és újabb mesét követelt, csak hogy a lámaoltást halogassa. Megivott két pohár vizet is, mégsem jött álom a szemére.

Ezen az estén anyukája már vagy háromszor kukucskált be az ágy alá, hogy megnyugtassa? Semmiféle szörny nem rejtőzködik a sötétben.

-              Mami! – nyafogta. – Nézzük meg, nem bújt-e a szekrényembe!

-              Rendben van, Bandi, de ígérd meg, hogy utána szépen elalszol – sóhajtotta fáradtan édesanyja.

A bocs, buzgón bólogatott, mire mackó mama kitárta a szekrényajtót. Abban a pillanatban Bandi összes holmija a lába előtt hevert. A tekintélyes kupac láttán összecsapta a kezét:

-              Ezt a borzalmas rendetlenséget még egy szörny sem képes elviselni!

Azzal búcsúpuszit nyomott Bandi szőrmók pofijára és becsukta maga után az ajtót.

-              Úgysem tudok elaludni – gondolta a bocs. – Legjobb lesz, ha magam nézek a szörny után.

Kikászálódott az ágyból, és a nagy halom mellé telepedett. Elkezdte szétválogatni a százféle holmit. Micsoda kincseket rejtett ez a szekrény! Volt ott régi játék, színes cukorpapír, rongyosra olvasott mesekönyv. A sok ócskaság között rég elfeledett játékkaptárját is meglelte. Éppen fel akarta próbálni elveszettnek hitt sportsapkáját, amikor…

Hé, hagyj békén! – hallatszott egy méltatlankodó hang a sapka alól.

Amint felemelte, szúrós kis szempárral nézett farkasszemet, amelyhez gömbölyű, szőrös test tartozott.

-              Hát te ki vagy? – csodálkozott Bandi.

-              Zűrmóknak hívnak – mutatkozott be az idegen -, mivel imádom a rendetlenséget. Ezért is költöztem be a szekrényedbe. Hát neked mi a neved?

-              Bandi vagyok. Ez pedig az én szekrényem, úgyhogy keress magadnak másik búvóhelyet.

-              Már nem a tiéd! – közölte vele a jövevény. – Szörnynépség rég a birtokába vette!

Bandi ekkor hirtelen sok-sok szúrós szemet fedezett fel, ahogy ide-oda cikáztak a sötétben. A szobát rémes, huhogó hangok töltötték be. A zsivajból egyszer csak kivált egy ismerős hang, ezzel egy időben valaki erősen megrázta a vállát.

-              Bandikám ébredj! – szólongatta anyukája. – Butus kis bocsom, biztosan megint rosszat álmodtál.

-              Mami – nyitotta fel szemét megkönnyebbülten a mackó. – De jó, hogy itt vagy!

-              Mit keresel a szekrényben? – kérdezte csodálkozva a mamája.

-              - Elhatároztam, hogy végre rendet teremtek ebben a zűrzavarban. – Aztán titokzatos mosollyal hozzátette: El sem hinnéd, mi mindent találtam a sok limlom között.

V é g e

Mary Packard meséje.